A monumentális műemlékek legendái gyakran kapcsolódnak botrányos történethez, nincs ez másképp a Frigyláda-szobor esetében sem.
Szereplők:
A katona, akit 1729-ben házasságtöréssel, hamis névhasználattal és bigámiával vádoltak, a törvény keze elől a jezsuitáknál keresett menedéket – a mai bencés rendházban a Széchenyi téren.
A várparancsnok a kiadatását követelte, amit a rektor megtagadott.
A katonaság vesztegzár alá vetette az épületet, megakadályozva az élelmiszer-ellátást.
A püspök a katonát a maga védelmébe kívánta venni, és a székesegyházba menekíteni, melyre kiváló alkalomnak tűnt az Úrnapját követő egyik kisebb körmenet, ami a Széchenyi téri bencés templomból a székesegyházba tartott.
A katonát ministráns ruhába öltöztetve elbújtatták a körmenet résztvevői között, a Duna-kapu őrsége azonban a Káptalandomb alján – a mai szobor helyén – fölismerte és rárontott.
Dulakodás közben az Oltáriszentséget tartalmazó monstrancia összetört, mikor kiütötték a püspök kezéből, a Szentséget pedig összetiporták.
A botrányos szentségtörés után maga a király rendelkezett az emlékmű felállíttatásáról, Isten haragjának kiengesztelésére - erről szól a latin nyelvű szöveg a frigyládát tartó szobron, mely az incidens után két évvel készült el.
És hogy miért éppen Frigyláda?
Az Úrnapján Krisztus testét és vérét ünnepelték. Ennek ábrázolásánál ez volt az egyik leggyakoribb társított elem, hiszen Isten jelenlétét jelképezte.
És meglehetősen praktikus is volt: a hagyomány szerint az ostya porból fölszedett maradványait és az általuk megszentelt földet is, ahová a darabjai estek, elhelyezték a frigyszekrényben.
